Otthon, édes otthon! Gondoljuk mindig, ahogy egy fárasztó nap után végre haza érkezünk. Levesszük a cipőnket, kinyitjuk a hűtőt, hogy feltankoljunk a tévé elé, és miden porcikánkkal arra koncentrálunk, hogy a figyelmünk semmi esetre se terelődjön el arról, hogy a leghatékonyabban kikapcsoljuk az agyunkat és kipihenjük magunkat a következő nap kihívásaira.

És a takarítás?

Sajnos leszámítva Hamupipőkét és Fiónát a Shrekből, senki sem született tündérkeresztanyával a háta mögött, aki egy pálcabillentéssel tisztává varázsolná a padlót és a fürdőt, hovatovább a rendet is képes lenne újjáéleszteni otthonunk falai között.

Maradnak a klasszikus 21. századi valós megoldások, és ha nincs önjáró porszívónk, magunk berregtethetjük a vákuumgépet, és süllyeszthetjük el ismeretlen mélységekbe a holminkat a rend kedvéért, hogy a szemnek kellemes és látszatra tiszta környezet fogadjon újra a bejárati ajtó küszöbén belül.

A tisztaságot csak mi látjuk annak

Azonban a látszaton túl van egy miniatűr világ, ami mikroszkopikus szinten hálózza be otthonunkat, és olyan edzett lények élnek benne, akik nem csak attól ijesztőek, hogy nem látjuk őket, hanem azért is, mert nagyon nehéz tőlük megszabadulni, pluszba eléggé károsak az egészségünkre.

Porból jött és porrá lesz

A Dermatophagoides pteronyssinus, vagyis közönséges nevén a házi poratka állandó lakótársunk, és sohasem panaszkodik, mert tökéletesen érzi magát fűtött lakásunkban, ahol kényelmesen befészkelve éldegél különböző helyeken felverve a tanyáját.

Kifejezetten nagy számban a késő tavasz, nyár és kora ősz folyamán fordulnak elő. A hideg elöl pedig hívatlan vendégként teszik meg örökös látogatásukat az otthonunkban, ahol a fűtés miatti nagyobb páratartalom kedvező életteret biztosít számukra

Kedvelt helye azonban leginkább az ágyikónk. Innen boltba se kell mennie, mert az élelmét mi magunk szállítjuk az otthonához, ugyanis imádja a testünkről lepergő, elhalt hámréteget, amit nem győz eléggé hálásan felfalni.

Az atka átka

Viszont ő nem sok jóval járul hozzá az életkörülményeinkhez. Mivel a matracgyártók nem telepítenek mikroszkopikus csatornahálózatot és kiépített illemhelyeket a fekvő helyek rugói, szövetei és szivacsai közé, ezek a drága élőlények, akiknél a 0,3mm-es testméret már nagynak számít, és a pókokkal állnak a legközelebbi rokonságban, előszeretettel végzik a dolgukat ott, ahol éri őket a szükség.

Sajnos a poratka beszáradt ürüléke és az elhullott állatka élettelen teste erős allergiás reakciót tudnak kiváltani.  Mivel ezek a szervezetünkbe leginkább belégzés útján kerülnek, ezért jellemzően ott is okozzák a legtöbb bajt. Orrdugulás, tüsszögés, köhögés tudja megkeseríteni az életünket, de a közvetlen érintkezés következtében az ágyon fekvéstől, a bőrünkön is okozhat viszketést, kiütést és vörös foltokat.

A poratka nem él sokáig. A hím példányok kifejlett állapotukban 10 és 19 nap között húzzák az élők sorában, a nőstények viszont jóval tovább, akár 70 napig is. Csak az a baj, hogy jelentős mennyiségben szaporodnak, így az élettartamuk rövidsége nem igazán megnyugtató annak tükrében, hogy a nőstény atka élete során 60-100 petét rak le.

Nem szabad félvállról venni

A poratka komoly problémát jelent, és állandó jelenléte a lakásban nem csak azoknak okoz kínokat, akik eleve allergiások rá, hanem a későbbiekben is előidézhet gyengülést az immunrendszerünkben.

Érdemes évente legalább egyszer mélytisztításban részesíteni a matracodat, mert így hosszú távon fenntartható az atkamentesség, és hogy a kialakuló allergiás reakciókat elkerüld. Ha minket hívsz garantált, hogy a matracod sokáig atkamentes marad. Szakértelmünkkel és körültekintő munkavégzésünk során csakis egy dolog lebeg a szemünk előtt: az atkának menniük kell!